Összes szerző

Sebőkné Nagy Krisztina

az alábbi absztraktok szerzői között szerepel:

Lingvay Mónika
A fotoszintézis inaktiválása az antenna szintjén: az LHCII érzékenysége közvetlen fotokárosodásra

Aug 28 - szerda

13:30 – 15:30

II. Poszterszekció

P35

A fotoszintézis inaktiválása az antenna szintjén: az LHCII érzékenysége közvetlen fotokárosodásra

Lingvay Mónika1,2, Akhtar Parveen1,3, Sebőkné Nagy Krisztina4, Páli Tibor4 és Lambrev Petar1

1 MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont, Növénybiológiai Intézet

2 Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar, Fizika Doktori Iskola

3 ELI-ALPS, ELI Nonprofit Kft.

4 MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont, Biofizikai Intézet

A fotoszintetikus apparátus egyik kulcsfontosságú jellemzője a fénykárosodással szembeni ellenállóképessége és aktív védelme, mely funkciók a teljes rendszer összehangolt működését feltételezik. Ismeretes, hogy a II. fotokémiai rendszer magas fényintezitás mellett hajlamos fénygátlásra / fotoinhibícióra, de még vitatott, hogy a II. fénybegyűjtő komplex (LHCII) lehet-e célpontja elsődleges fénykárosodásnak. A fénykárosodás egyik lehetséges mechanizmusa a triplett gerjesztett állapotú klorofillok (Chl) keletkezése, amelyek kölcsönhatásba lépve az oxigénnel, szingulett oxigént és más reaktív oxigén formákat képezhetnek; habár ismeretes, hogy az LHCII-ben kötött karotinoidok hatékonyan kioltják a triplett állapotokat.

A kutatás célja izolált LHCII fénykárosodásra való hajlamának, ennek a molekuláris környezettől való függésének és a fizikai mechanizmusainak tanulmányozása. Ennek érdekében, borsó tilakoidmembránokból tisztított LHCII-t fehérje-aggregátumokként szuszpendáltuk, detergens micellákban szolubilizáltuk, illetve különböző lipidösszetételű rekonstituált membránokba ágyaztuk. A nagy fényintenzitás hatásait ezen in vitro modellekre biofizikai és biokémiai vizsgálatokkal elemeztük.

Eredményeink azt mutatták, hogy az LHCII in vitro sugárzással szembeni ellenállóképessége erősen környezetfüggő, és hogy az LHCII jobban kitett a fény káros hatásának lipid-környezetben. Kimutattuk, hogy a fotokárosodás oxigén-függő, és különböző antioxidánsok fotoprotektív hatását is bizonyítottuk. A malondialdehid–tiobarbitursav reaktivitási teszt kimutatta, hogy a megvilágítás a membránlipidek LHCII által közvetített peroxidációját eredményezi. A szingulett oxigén képződését és kölcsönhatásait a fény által kitett LHCII környezetekben kvantitatívan vizsgáltuk az elektronspin-rezonancia spektroszkópia módszerével, spincsapdák és -jelölők segítségével.

Köszönetnyilvánítás

A kutatás a Nemzetgazdasági Minisztérium GINOP-2.3.2-15-2016-00001 pályázatának és az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-17-3-I kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával valamint a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap (NKFIA) K 112716 pályázatának részleges támogatásával készült.