Összes szerző

Schay Gusztáv

az alábbi absztraktok szerzői között szerepel:

Liliom Károly
Kalmodulin konformereinek azonosítása tirozin aminosavainak fluoreszcencia életidő mérésével

Aug 27 - kedd

17:00 – 19:00

I. Poszterszekció

P10

Kalmodulin konformereinek azonosítása tirozin aminosavainak fluoreszcencia életidő mérésével

Liliom Károly1, Schay Gusztáv1, Arian Jafari1 és Juhász Tünde2

1 Semmelweis Egyetem, ÁOK Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet

2 MTA Természettudományi Kutatóközpont, Anyag és Környezetkémiai Intézet

A kalmodulin (CaM) – az eukarióta sejtek intracelluláris Ca2+-szenzor fehérjéje – 148 aminosavból épül fel, amelyek két doménbe rendeződnek. Az N- és C-terminális domének mindegyike két-két Ca2+-szelektív kötőhelyet tartalmaz („EF-kéz” motívumok). A kalcium-ionok kötődésének hatására a CaM konformációja megváltozik, a két domént összekötő hélix-hurok-hélix szerkezet iniciációs pontjainál hidrofób felszínek nyílnak meg, együttesen lehetővé téve a CaM célfehérjékhez kötődését. Nem-aktivált sejtekben az intracelluláris Ca2+-koncentráció ~100 nM, amely aktivált sejtekben ~10 mM, esetenként ennél is magasabb értéket vehet fel. Rendkívül változatos azonban a Ca2+-jelek időbeli és térbeli mintázata a tranziens lefutású jelektől (~0,1-100 s) a Ca2+-hullámokig (~0,1–10 Hz). A CaM közvetítésével több száz effektor-fehérje is aktiválódhat, azonban adott sejtben az aktivációt kiváltó mechanizmustól függően tipikus jelátviteli útvonalak kapcsolnak be néhány, talán tucatnyi CaM effektort érintve. Felmerül a kérdés, hogy milyen mechanizmusok biztosítják az aktiváció-specifikus CaM-effektorfehérje komplexek kialakulását?

Hipotézisünk szerint ebben szerepe lehet a CaM Ca2+-jelalak-függő konformációs szelekciójának. Módszert dolgoztunk ki a CaM konformációs állapotainak detektálására a CaM két tirozin aminosava saját fluoreszcenciájának követésével. A konformációra legérzékenyebb a fluoreszcencia életidő mérése, amely adatokra multiexponenciális függvényt illesztve azonosíthatjuk a különböző konformereket. Módszerünkkel négy komponenst tudtunk azonosítani, amelyek életideje és a teljes fluoreszcencia-intenzitásbeli részarányuk érzékenyen változik a Ca2+-koncentrációval, amit a 0 – 10 M tartományban változtattunk 5 M állandó CaM koncentráció (20 M Ca2+-kötőhely) mellett, elkerülve a CaM teljes Ca2+-telítését.

Köszönetnyilvánítás

A kutatás a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatásával készült (Nemzeti Szívprogram NVKP-16-1-2016-0017)

A kutatást az Innovációs és Technológiai Minisztérium Felsőoktatási Intézményi Kiválósági Programja támogatta, a Semmelweis Egyetem Terápiás célú fejlesztés tématerületi programja keretében.


Schay Gusztáv
Podocin egy lehetséges szerepe a glomeruláris résmembrán működésében

Aug 27 - kedd

17:00 – 19:00

I. Poszterszekció

P23

Podocin egy lehetséges szerepe a glomeruláris résmembrán működésében 

Kétszeri Máté, Antal Violetta, Karancsiné Menyhárd Dóra, Schay Gusztáv, Tory Kálmán

Semmelweis Egyetem Biofizikai Intézet

A podocin egy membrán-lokalizált fehérje , a glomeruláris résmembrán alkotóeleme. Szteroid-rezisztens nephrosis szindrómában (SRNS) szenvedő betegek egy részében a podocint kódoló NPHS2 gén mutációját lehet kimutatni mint kóroki tényezőt. Korábban igazoltuk, hogy a podocin teljes mértékben a C-terminális helikális régióján keresztül létesített kötések segítségével képes oligomerizálódni. Eredményeink alapján a kóros oligomerizáció áll a hátterében variáns-társulások váratlan patogenitásának. Bizonyos patogén és nem patogén variánsok transz-asszociációja ugyanis patogén, mely autoszomális recesszív betegségekben szokatlan. A kóros oligomerizáció ezen esetekben a membrán-transzportot károsítja. Felmerül, hogy az oligomerizáció gátlása ezen esetekben terápiás lenne. Nem ismert azonban a podocin-oligomerizáció élettani jelentősége. Ismert, hogy a podocin a résmembrán kulcsfontosságú alkotóelemével, a nephrinhez kapcsolódik. Felmerül ezért, hogy a podocin oligomerizációja a nephrin oligomerizációját is befolyásolja. A podocin nephrin-oligomerizációra gyakorolt hatását tranziensen transzfektált HEK293 sejteken vizsgáltuk meg. Két, FRET-párt alkotó fluoreszcens festékkel jelölt nephrint és különböző podocin-variánsokat expresszáltunk, és a nephrin-nephrin távolságot mértük a podocin-variánsok függvényében. A podocin mutáció függvényében eltérő nephrin-oligomerizációt tudtunk kimutatni.

Köszönetnyilvánítás:

"A kutatás a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatásával készült (Nemzeti Szívprogram NVKP-16-1-2016-0017)”; MTA-SE Lendulet (LP2015-11/2015); NKFIA/OTKA K109718, K116305, KH125566, MedinProt Synergy

A kutatást az Innovációs és Technológiai Minisztérium Felsőoktatási Intézményi Kiválósági Programja támogatta, a Semmelweis Egyetem Terápiás célú fejlesztés tématerületi programja keretében.