Összes szerző

Kanyó Nicolett

az alábbi absztraktok szerzői között szerepel:

Kanyó Nicolett
Rákos sejtek adhéziójának vizsgálata optikai bioszenzorral: a glikokálix enzimatikus emésztésének hatásai

Aug 27 - kedd

12:45 – 13:00

Molekuláris biofizika

E15

Rákos sejtek adhéziójának vizsgálata optikai bioszenzorral: a glikokálix enzimatikus emésztésének hatásai

Kanyó Nicolett, Székács Inna, Horváth Róbert

MTA EK MFA Nanobioszenzorika Lendület Kutatócsoport

Az élő sejtek adhéziója központi szerepet játszik számos életfolyamatban. A rákos sejtek terjedésében a sejtadhéziós folyamatok meghatározó szerepet töltenek be [1]. Sejtadhéziós molekulák közé tartoznak az integrinek. Az integrinek fő funkciója a sejt-extracelluláris mátrix közötti kapcsolat kialakítása. Egyes integrinek az RGD tripeptiddel kölcsönhatva indítják el a sejtadhéziós folyamatot. Ez a mechanizmus nagyban függ a kapcsolódási felületen lévő RGD-motívumok számától, elhelyezkedésétől, egymástól mért átlagos távolságától [2].

A glikokálix szinte valamennyi sejttípusra, köztük a rákos sejtekre is jellemző sejtfelszíni cukorréteg, amely nagyban befolyásolja a sejtek kölcsönhatását a környezetükkel. A glikokálix az integrin rendszer viselkedésében és a sejtek szignalizációban feltételezhetően erős, de részleteiben nem tisztázott szabályozó funkciót lát el. A glikokálix adhézióban betöltött szerepe meglehetősen ellentmondásos, egyes helyeken az adhéziót növelő, máshol viszont csökkentő szerepéről számolnak be.

A sejtadhézió valós idejű, kvantitatív követésére napjainkban kezdenek elterjedni a felületérzékeny optikai bioszenzorok, mint pl. a rezonáns rácsos hullámvezető (RWG) technológia. Az RWG típusú bioszenzorok közé tartozik a Corning Epic® BenchTop (Epic BT) műszer is. Az Epic BT kiemelkedő előnye a nagy áteresztőképesség és felületi érzékenység, a műszer képes biológiai folyamatok valós idejű követésére is, ezért az adhézió kinetikáját segítségével nagy precizitással detektálhatjuk. [3].

Kutatómunkánk során különböző RGD-motívum sűrűségűszintetikus polimer felületeket alakítottunk ki, melyeken HeLa sejtek adhéziós kinetikát mértük. A létrehozott felületeken meghatároztuk a sejtek integrinjei és a felület RGD-motívumai közötti kötés disszociációs állandójáta glikokálix egyes komponenseit emésztő enzimmel kezelt és kezeletlen esetben is. A kezelések hatására az integrin-RGD kötés erősödését tapasztaltuk. Megállapítottuk továbbá, hogy a glikokálix elemek eltávolítása nemcsak az adhézió mértékét csökkenti, de a sejtek kezelésére használt enzimkoncentráció növelésével az adhézió sebessége is csökken. A látszólag egymásnak ellentmondó eredményeink magyarázatára egy egyszerű biofizikai modellt állítottunk fel a glikokálix szabályozó funkcióját illetően.

Köszönetnyilvánítás

Köszönjük, Dr. Deli Mária Annának és Dr. Dér Andrásnak a kutatási téma megindításában a csoportunknak nyújtott értékes segítségét, a hasznos megbeszéléseket

Irodalom

[1] Mackay, C. R., & Imhof, B. A. (1993) Immunology today 14(3), 99-102.

[2] Orgovan, N., Peter, B., Bősze, S., Ramsden, J. J., Szabó, B., & Horvath, R. (2014) Scientific reports 4, 4034.

[3] Peter, B., Ungai-Salanki, R., Szabó, B., Nagy, A. G., Szekacs, I., Bősze, S., & Horvath, R. (2018) ACS omega 3(4), 3882-3891.